1. nap: Indulás és érkezés Londonba!

Krisztián már kétszer volt Londonban, legutóbb már több mint 20 éve, én pedig kb. 20 éve szeretnék már eljutni oda. Most végre sikerült megszervezni, ráadásul 10 napra! 

A szervezést már februárban elkezdtük, mert láttuk, hogy a legnépszerűbb látnivalókra érdemes időben jegyet venni. A Buckingham palotába már sajnos így sem jutok be, pedig szerettem volna, de így legalább érdemes lesz visszatérni..

Schwechatról indultunk, így itt is reggeliztünk.  Nagyon szeretek a reptéren üldögélni, itt mindig előkészítem a naplómat, ábrándozom, tervezgetek... 

Londonba érkezve a Heathrow Express-szel mentünk a Paddington Station-re. 

Ez egy kiváló reptéri összeköttetés, mindössze 15 perc alatt bent van a városban. Oda-vissza 40 £-ba kerül, de még itthonról megvettük a jegyet, nem kellett sehol sem sorba állni és 15 percenként közlekedik. Jó lenne egy ilyen Budapestre is...

A szállásunk a Hyde park északi részén volt, a Queensway metrómegállónál. Ez a Paddington Station-től csak 10-15 perc séta, így a szikrázó napsütésben gyalog mentünk oda. A szálloda neve: Grand Royal Hotel Hyde Park. Egy gyönyörű, 150 éves, patinás épületben van, amiről sugárzik, hogy van története:

Ez után a fogadtatás után már nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen a szobánk. Ilyen volt:

Kicsi, de nagyon szép tiszta, ropogós, vasalt ágyneművel. Rögtön tudtam, hogy itt nagyon jól fogjuk érezni magunkat! Az az érdekes, hogy a londoni árakhoz viszonyítva, nem egy drága hely volt. (Mondjuk az eddigi európai utazásainkhoz képest drága volt, de itt nem kimagasló...) Azt írták róla, hogy tiszta és jó a reggeli, és ez nekünk már elég is volt!

Becsekkolás után elindultunk pub és élelem után nézni. Kilyukadtunk a The three tuns nevű pubban. Ahogy a Youtube-tutorialban tanultuk, rögtön a pulthoz mentünk rendelni, nem pedig ülőhelyet keresni. Krisz egyből összehaverkodott Luke-kal, aki csak egy szívószálat kért tőle a hölgytársaságának... Ebből lett egy jóízű beszélgetés vele. Neki is van egy pubja, ide most a barátaival jött, de szívesen elmélkedett velünk a Brexitről és annak következményeiről.

Ilyen volt a pub:

Azt már láttam, hogy a pubokat nagyon fogom csipázni! Szuper hangulatuk van!

Innen átmentünk 1-2 sarokkal odébb a Mayfair Chippy nevű helyre, ahol Luke szerint a legjobb a városban a fish & chips. Biztató jel volt, hogy sorba kellett állni vagy 20 percet, mire le tudtak ültetni minket viccesen egy tükörfal elé:

És ez volt a fish & chips (rántott halfilé sült krumplival) és a shepherd's pie (bárányhúsos ragu, rásütött krumplipürével):

Azt hiszem, hogy a fish & chipsről le fogok tudni mondani. Jó volt ugyan, de elég junk food, túl sokszor nem ajánlott enni... 

Innen aztán szépen hazasétáltunk, mint 2 jóllakott turista... Holnap korán kelünk, mert 8:15-kor már programunk van!