2. nap: Churchill, British Museum

Ma reggel nagyon korán keltünk (6:15), mert 8:15-kor már a Churchill's war rooms-nál kellett lennünk. Így csak 15 percig élvezhettük a reggelit, ami igen ígéretesnek bizonyult.

Ez a "bunker" a Westminster szívében található, a King Charles Street alatt.Metróval mentünk, de a vasárnapi London Marathon lezárások miatt még így is csak sietve értünk oda. Mostanában elég sok dokumentumfilmet láttam Churchillről és az angliai háborús eseményekről, úgyhogy nagyon kíváncsi voltam erre a helyszínre.

Egy speckós vezetésen voltunk még nyitás előtt Secrets of Churchill's war rooms címmel. A Churchill's War Rooms egy történelmi múzeum Londonban, amely a második világháború idején a brit kormány titkos földalatti központja volt. 1939-től 1945-ig ez szolgált Winston Churchill miniszterelnök és kabinetje számára a háborús erőfeszítések irányításának biztonságos helyszínéül. A múzeum a háború befejezése óta nagyrészt változatlan állapotban maradt fenn, így a látogatók bepillantást nyerhetnek a korabeli munkakörülményekbe és a háborús tervezés kulisszatitkaiba. Ide tartozik a Cabinet War Room (ahol a háborús kabinet ülésezett):

a Map Room (ahol a háború alakulását követték nyomon): 

Churchill hálószobája

és a telefonközpont, ahonnan titkos beszélgetéseket folytatott Roosevelt elnökkel (akkoriban a lent dolgozók úgy tudták, hogy az ajtó mögött Churchill magán WC-je van, ezért nem szabad őt ott zavarni :):

Valójában az történt, hogy 1945. augusztus 16-án (Japán kapitulációja után) befejezték itt a  pincében a munkát (még a naptár is itt áll azóta is), majd lezárták, úgy ahogy volt. Csak különleges VIP vendégeknek mutatták meg időnként ezt a helyet. Aztán Margaret Thatcher miniszterelnöksége alatt született döntés arról, hogy megnyissák az érdeklődők előtt. És nagyon jól tették, mert marha érdekes volt!!

(nem volt vízöblítéses WC odalent)

A vezetés után azért még végigmentünk az audioguide-dal is, amit németül hallgattam inkább, mert nem akartam lemaradni semmiről sem, annyira élveztem az egészet!

Innen a British Museumba mentünk. Múzeumokat nem terveztünk be fixen a programunkba, gondoltuk, hogy majd akkor megyünk, ha lesz kedvünk. Aztán gondoltam, hogy ha már itt vagyunk, csak el kellene oda is menni és legalább a főbb dolgokat megnézni, ha mind a 8 millió kiállítási tárgyat nem is lehet...

Online elintéztük a regisztrációs jegyet (a múzeum ingyenes), és belépés után, rögtön a Great Court Restaurant-ot céloztuk meg, gondoltuk itt az ideje az első afternoon tea-nek! Krisztiánnak a kis okos AI barátnője, MI-ke ajánlotta, hogy itt érdemes délutáni teázni. 

Pont azt kaptuk, amit vártunk:

Az afternoon tea-ről most nem írok bővebben, mert szentelni fogok ennek a very British szokásnak egy teljes blogbejegyzést. Mert szerintem megérdemli!

Visszatérve a múzeumhoz, Kriszi útmutatásai alapján szépen felkerestük a legfontosabb kiállítási tárgyakat:

1. A Rosette-i kő

A rosette-i kő egy sötét gránitdarab, amely egy ősi szöveg három fordítását nyújtja a mai kutatóknak: egyiptomi démotikus írással, görög nyelven és egyiptomi hieroglifákkal. Mivel a görög nyelv jól ismert volt, e kő volt a kulcs 1822-ben Jean-François Champollion és 1823-ban Thomas Young számára a  hieroglifák megfejtéséhez. 

2. A Sutton Hoo sisak

A Sutton Hoo sisak egy rendkívüli régészeti lelet, amelyet az 1939-ben feltárt híres Sutton Hoo-i hajósírban találtak Angliában, Suffolkban. Ez a 7. század elejéről származó, vasból készült díszes sisak az angolszász kor egyik legikonikusabb tárgya.

3. Ginger, a múmia

A British Museum egyik leghíresebb és legrégebbi kiállítási tárgya egy természetes módon mumifikálódott ókori egyiptomi férfi, akit informálisan Ginger néven ismernek. 

Körülbelül i.e. 3400-ból származik, vagyis több mint 5400 éves. A Ginger becenevet a fején talált vörös hajtincsek miatt kapta. Testét a forró, száraz egyiptomi sivatagi homok természetes módon tartósította egy sekély sírban. Halálakor körülbelül 18-21 éves lehetett. CT-vizsgálatok kimutatták, hogy meggyilkolták, egy hátába mért szúrással. Ennek nyoma jól látható a lapockáján is.

4. A Parthenon szobrai

A British Museum büszkén őrzi a Parthenon szobrainak jelentős részét, melyeket gyakran Elgin-márványokként is emlegetnek. Ez a gyűjtemény a londoni múzeum egyik legértékesebb és legvitatottabb kiállítási tárgya.

A szobrok az athéni Akropoliszon álló Parthenon templomot díszítették az i.e. 5. században. A gyűjtemény tartalmaz frízeket, metopékat és oromzati szobrokat, amelyek a templom építészeti díszítésének mintegy felét teszik ki. A szobrokat Lord Elgin, Nagy-Britannia oszmán birodalmi nagykövete távolíttatta el Athénból az 1801 és 1812 közötti időszakban, amikor Görögország még az Oszmán Birodalom uralma alatt állt. Elgin azt állította, hogy engedélyt kapott a török hatóságoktól a szobrok elszállítására, hogy megvédje őket a további károsodástól.

A szobrok 1816-ban kerültek a brit kormány tulajdonába, és azokat a British Museumnak adományozták. Görögország azóta követeli a szobrok visszaszolgáltatását, azzal érvelve, hogy azokat jogtalanul távolították el az országából. A British Museum viszont azt állítja, hogy a szobrokat legálisan szerezték meg, és Londonban az egyetemes közönség számára hozzáférhetőek és biztonságban vannak.

A Parthenon szobrai továbbra is a British Museum egyik leglátogatottabb kiállítása, de a tulajdonjoguk feletti vita máig nem oldódott meg.

5. A khorsabadi szárnyas bika

A British Museum őriz egy lenyűgöző asszír szárnyas bikát (lamassu), amely az ókori Khorszábád városából származik.  A szárnyas bika az i.e. 8. századból származik, II. Sarrukín asszír király uralkodásának idejéből. Khorszábád volt Sarrukín új fővárosa, és a palotájának monumentális bejáratát díszítette.

Ez egy hatalmas, kőből (alabástromból) faragott szobor, amely egy bika testével, emberi fejjel és madárszárnyakkal rendelkezik. Néha öt lábbal ábrázolják: elölről nézve kettőt látni álló helyzetben, oldalról nézve pedig négyet, mintha lépne. Ez a furcsa perspektíva azt szolgálta, hogy a néző szemszögétől függően vagy statikusnak, vagy mozgásban lévőnek tűnjön. A lamasszuk védelmező szellemek voltak az ókori mezopotámiai hitvilágban. Úgy tartották, hogy elűzik a gonosz szellemeket és szerencsét hoznak. A paloták és városok kapuihoz állították őket, hogy megvédjék a lakókat. A khorszábádi szárnyas bikákat a 19. század közepén tárták fel francia régészek. Hatalmas méretük miatt nem volt egyszerű a szállításuk. A British Museum birtokában lévő példányokat hajón szállították Londonba. 

Ezeket az információkat csak azért írtam le ilyen részletesen, hogy hátha megjegyzek ebből valamit, mert az igazat megvallva, én ezek közül csak a rosette-i követ ismertem... :)

Ezután lődörögtünk még kicsit Chinatown-ban...

... és a Picadillyn

Ennyi szellemi táplálék után a testi szükségleteinket is ki kellett elégíteni, ezért a megfelelő hely után néztünk. Így jutottunk el (Dóra ajánlására) a The Swan pubba (est. 1723). A korából ítélve itt biztos tudják, hogy mi fán terem a vendéglátás! 

 

A képen a Kings Coronation quiche (+saláta) és ismét vmilyen pie körettel látható.