Ma végre kialudtuk magunkat, és úgy gondoltuk, hogy megadjuk a módját a reggelinek is. Lépcsőn mentünk le a 6. emeletről a másodikon lévő étterembe, így elénk tárult a csodálatos díszlépcső is:
Az egykori bálterem lett a szálloda étterme:
Hát..., nekem őszintén szólva nagyon tetszett, ha van elég időnk, akkor otthon is megcsinálhatjuk. Itt az volt a jó, hogy minden kész volt, csak össze kellett szedni az elemeit... Ilyen kiadós reggeli után aztán jól kezdődik a nap!
A ma délelőtti program a Kensington palota volt. 10:30-ra szólt a jegyünk, így kényelmesen átsétáltunk a Hyde parkon keresztül.
A Kensington palota több mint 300 éves története során számos királyi lakosnak adott otthont.
A túra érdekes volt, audioguide-dal mentünk végig a termeken, sok jópofa infót hallottunk.
Látogatható a King's State Apartments (a király lakosztálya), a Queen's State Apartments (a királyné lakosztálya)...
Itt született és itt töltötte gyerekkorát Viktória királynő. Ehhez kapcsolódóan is betekintést kaptunk az életébe.
Ez volt Vickelchen játszószobája, a vitrinben az óriási babaháza látható:
Még a kis hercegnőnek is el kellett pakolnia a játékait egy ládába:
De amikor 18 éves lett, ő lett a királynő, és már senki sem parancsolt neki. (Ő ennek nagyon örült, mert már nagyon elege volt a szabályokból. Még a lépcsőn se mehetett le egyedül, éjjel-nappal felügyelték, még az ágya is az anyja hálószobájában volt. Az első dolga az volt, hogy átköltözött a Buckingham palotába.)
Előtte azért ebben a teremben átvette a királyi tanácsnokoktól a hatalmat:
Itt belebotlottunk egy ingyenes előadásba: a képen piros kabátban látható férfi nagyon élvezetesen, hangosan és jól érthetően elmesélte, hogy hogy zajlott ez a "hatalomátvétel" ebben a teremben. Jó sztorikat mesélt a résztvevőkről. Állítólag az ülés végén Viktória átvonult a szomszéd terembe, de elfelejtette, hogy az ajtó üvegbetétes. Így aztán a tanácsnokok igen nagyot néztek, amikor meglátták, hogy Viktória ugrál örömében! :))
Végül megnéztük Viktória néhány tiaráját is:
Utána üldögéltünk kicsit a kertben... Itt Kriszi kitalálta, hogy mivel üssük el a nap hátralevő részét:
Én pedig addig lefotóztam a Diana emlékművet a Sunken Gardenben:
Kriszi javaslatára a Portobello Road Market felé vettük az irányt.
Útközben lefotóztam a nekem annyira tetsző tipikus londoni utcákat:
Itt egy kicsit kóvályogtunk, nézelődtünk, aztán inkább beültünk a Duke of Wellington nevű pubba.
Itt ettünk-ittunk, megpihentünk...
Ezután felpattantunk egy klasszikus double deckerre! Nagyon jó volt fönt utazni, amikor leszálltak az első sorból, rögtön átültünk oda!
Végül a Harrod's-ban lyukadtunk ki.
Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen... A cél a delicatesse részleg volt, felmérni a tea(doboz) kínálatot. Rengeteg szuper finomságot láttunk. Sajnos nem voltunk éhesek és itt otthoni melegítésre sincs lehetőség. Pedig itt aztán mindenfélét kipróbálhattunk volna és minden nagyon igényesen volt elkészítve!
Nem vásároltunk semmit, hanem inkább hazaballagtunk, és a szálloda bárjában naplót írtunk, olvasgattunk...
... és utánajártunk a hotel épületének a történetének is. Dr. Watson már korábban kifigyelte, hogy a földszinti szalonban, amiben nagyon szép chesterfield kanapék és fotelek voltak, függött egy festmény VII. Edward királyról. Azt gondolta Sherlock és Watson is, hogy ennek köze lehet a házhoz...
És valóban: Ez egy a 19. század közepén épült viktoriánus épület. A pletykák szerint a századfordulón VII. Edward király (akkor még walesi herceg) rendelte meg a ház felújítását szeretője, Lillie Langtry színésznő számára. A házban egy kicsi színház is helyet kapott, (ez lett a bár a szállodában, épp itt ültünk) ahol a herceg megnézhette Langtry privát előadásait.
Ők voltak a gerlepár:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése